2016-ban találkoztam először a módszerrel. Kerestem az utamat, hogy mi az, amit szívvel lélekkel tudnék csinálni, így visszataláltam egy régi vágyamhoz, hogy kutyákkal foglalkozhassak. Elkezdtem keresgélni az interneten különböző képzésekről, amikor rátaláltam Júlia oldalára, ahol épp ki volt írva egy induló oktatói képzés és voltak még szabad helyek is. Nagyon megfogott amit a Láthatatlan Póráz Módszerről olvastam így jelentkeztem is az „Én a Szuper Tréner” képzésre, ahol megtaláltam, amit kerestem. Egy olyan módszert, ahol az elvárások helyett segítjük, türelemmel tanítjuk kutyánkat.

Második kutyámmal, Lilivel a kezdetektől a Láthatatlan Póráz Módszer&Program segítségével tanultunk. 4 hónapos kora ellenére sajnos már elég sok minden történt vele mielőtt hozzám került. Sok olyan problémánk volt, amiket korábbi traumái okoztak, nem volt egyszerű az első pár hetünk. Így elkezdtem vele az alap programot, sokat foglalkoztunk a szocializációval, szépen fokozatosan pedig egyre kiegyensúlyozottabb lett ő is és a kapcsolatunk is harmonikusabbá vált. Egyre több helyre tudtunk együtt menni, közben pedig a szuper szimattal is megismerkedtünk, ami szintén rengeteget segített. Bár nem célzottan a problémákra kerestünk megoldásokat, időközben azok is mérséklődtek, megoldódtak. Lilivel tapasztaltam meg először, hogy milyen az, ha már az első naptól megértéssel, türelemmel, elvárások nélkül tanítjuk és segítjük a kutyánkat, aki ezáltal olyan szituációkban is bízik bennünk, amikkel korábban már rossz tapasztalatai voltak. Általa éreztem át és értettem meg teljesen, hogy miről is szól ez a módszer.

Szeretném megmutatni a gazdiknak, hogy milyen csodálatos utakat tud nyitni kutyánk az életünkben, ha jelen vagyunk vele, kicsit lelassulunk és minőségi időt töltünk együtt. Szeretnék átadni egy olyan „nyelvet”, amivel kölcsönösen megérthetik egymást és megmutatni, hogy ha tiszteletben tartják kutyáik szükségleteit, szeretettel, megértéssel tanítják őket, akkor mennyivel harmonikusabb életük, kiegyensúlyozottabb kapcsolatuk lehet.

Gazdi visszajelzése:

„Dióval amikor először mentünk a Margit-szigetre, alig mert átsétálni a hídon, más kutya jelenlétében ugatott és rohant mindenfele. Az első alkalmon is meglepett, hogy rám tudott koncentrálni! Ha valami nem sikerült elsőre, Petra rögtön segített. Pár alkalom után már szembetűnő volt a változás. Amikor elkalandozott a figyelme, gyorsan össze tudtam szedni. Nagyon jó volt, hogy lépcsőzetesen haladtunk és játékot is tudtunk csempészni a foglalkozásokba! Miután először levizsgáztunk, nem is volt kérdéses, hogy megyünk a haladó kurzusra, hiszen Diónak nagyon sokat segített a kurzusok hangulata és felépítése. Nagyon jó volt, hogy minden alkalommal más terepen voltunk és mindenhol meg tudtuk csinálni a feladatokat, teljes figyelemmel! Amikor először voltunk az Allee-nál és elengedtem Diót, azt hittem, hogy el fog menni, de nem! Olyan kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy egy kutya után sem akart elmenni. A kedvenc helyszínem Csillebércen volt, amikor túráztunk! Oda is sikerült beiktatni a feladatokat amiket gyönyörűen megcsináltunk! Hála neked ki is tudtuk próbálni az agility-t! A haladó kurzus sokkal nagyobb köteléket alakított ki köztem és Dió között! A tanítási módszer nagyon sajátos, de hatékony! Dió mopsz létére nagyon jól fogadta be a feladatokat és szépen teljesítette őket. A hangulat sem volt soha átlagos, minden foglalkozást mással dobtál fel! Nagyon köszönünk mindent, amit elértünk Dióval!”