Facebook hirdetés kapcsán, 2018 nyarán találtam erre a módszerre. 2019 tavaszi oktatató csoportnál indultam el.

Nekem a látásmódom, a hozzáállásom változott meg gyökeresen, magammal, a kutyusommal és önmagával a kutyázással kapcsolatban. Mind a saját tapasztalataim, megéléseim miatt, illetve a már meglévő gazdijaimnál történt sorsfordító változások miatt is hiszek benne.

A hatékonyság önmagam megismerésén, és a kutyám megértését keresztül látom. Küldetésem pedig ezt a szemléletet, minél több gazdinak átadni.

Gazdi visszajelzés:

„Nagyon szépen köszönjük Neked Viki a tréninget. Amit igazából nem is így hívnék. Nem lehet egy szóval leírni a közös munkát. Inkább írok arról ami először beugrik a foglalkozásokról. Baráti hangulat, iszonyúan jó tanítási módszer (ami elsősorban Nekem, mint gazdinak szólt, mert ugye a kutyák mindent, de mindent tudnak ám! 😍). Főbb elemei: kevés póráz, sok-sok apróra vágott gépsonkakoca, hiányzó ujjbegyek még az elején. Szemkontaktus… hát Ő az első mezei munkánál nem sok volt, de a végére csak észrevette Kópé Úr, hogy én is ott vagyok a sok finom, terjengő vadillat közepette. Többet nem mondhatok, az már műhelytitok. 😅 Eső, szél, eső, hó, eső, szél és így ment tovább, nagyjából végig, de mi rendületlenül kutyultunk minden körülménnyel dacolva, vacogva. Nekem ez nagyon tetszett. Mármint az elv. Hogy akkor is megyünk ha cunami van, mert a drága Ebünknek mehetnéke volt (van, lesz) folyton… 🥳. Ja igen, fontos pont és új tapasztalat. Ezerszer könnyebb fejben lefárasztani egy kutyót mint fizikailag. Ezt is megkaptuk a kis tarisznyánkba. Munka, munka, feladat, feladat és hopp láttatok már réten fekvő vizslát? Hát én eddig nem… mostanában egyre gyakrabban. Sőt kispárnának is bevált felhőmegfigyeleshez. Köszönjük mégegyszer is Neked Viki! Jó mulatság, felEBelő munka volt! 😅🤝👋😁” – Péter és Kópé